Egy fantasztikus ember . Hihetetlenül okos és nagyon szerető testvér. Örülök, hogy a testvéred lehetek. (Dorottya)
" Saját halálunk sose fáj úgy, mint mások halála. . . Ó, könnyű neked, elbírod nélkülem a sírt, de bírjam nélküled az életet? " (Weöres Sándor)
Nincs pillanat, hogy velem ne lennél, hatalmas az ŰR amit magad után hagytál. Árva lettem, árva szülő, de hiszem, hogy ragyogsz Odafönn és ránk vigyázol, egyengeted a testvéreid útját, óvod őket, ahogy életedben is tetted, ha érezted, hogy most kell segítened.
" Az emberek úgy beszélnek a bánatról, mintha az valami puha, nedves, könnyes valami lenne. Pedig a mélységes, valóságos bánatban nincsen semmi puhaság, a valóságos bánat, az igazi gyász és fájdalom kemény mint a kő, és éget mint a tűz. Kiégeti a szívet, sziklák súlyával összezúzza a lelket. Mindent elpusztít, és hiába, hogy a szíved dobog tovább nem áll meg, meghalsz(. . . ) Minden, ami addig biztos volt, amit valóságosnak hittél, véget ér. " (Laurell Kaye Hamilton)
Velem vagy mindig FIAM! A barátod is azt mondta: Amíg te élsz, Ő is itt lesz veletek mindig ezt tudd! Tudd Te is BÁLINT! Örökké szerető Édesanyád!
Drága fiam Kosztolányi Dezsőtől a kedvenc íródtól találtam egy idézetet: " Ott, ahol most van a végtelen térben és időben, a világűrben és a semmiségben, valahol a Vénusz és Sziriusz között, már boldog. "
Valahogy úgy érzem mintha belémköltöztél volna, a szívembe, a lelkembe itt vagy velem mindig. Sokat kaptunk Tőled sok szeretetet és a tudásodból is. Örülök, hogy rátaláltál a Tamásra és annak is, hogy mi is rátaláltunk. Ahogy és amit Rólad mond egy anya szebbet nem hallhat. Köszönöm neki! Erőt adtál neki és Lélekben állj mellé, vezesd, hogy céljait megvalósíthassa ! Nagyon szeretünk, velünk vagy mindig!
" Szép arcát gyengéd nap csókolja, Hozzáhajol az erdő lombja. Szél szelíd szava búcsuztatja, Felkészíti az útra.
Ahonnan senki soha nem küld jelet, Nem tér vissza, Hiába várom, Tudom, örök a hosszú álom. " /Ossian/
Egy idézetet találtam Hollósy Tóth Klárától:
" A mindenségben minden míg képes, addig őriz, harangszót a szél, fák a rájuk hullt havat, az ég, a föld a nap tündöklését, - téged én, míg élek, addig tartalak. . . "
Nem vágyom sehova, nagyon szeretek itthon lenni, hisz a Fiam itt élte le az élete nagy részét, itt érzem magam biztonságban, szeretek a szobájába lenni, a könyveit, jegyzeteit lapozgatni, a pólójában aludni, a Danira ráadni a ruháit és szeretem, hogy szereti felvenni a Bátyja ruháit. (persze a nagyon kedves ruháit õrizzük, amiket oly nagyon szeretett) . És szeretem mosni a ruháit, végigsimítani, hozzájuk bújni. Keresem az illatot, de már tovaszállt. Közbe átölelem a ruháit, szinte belemászok a szekrényébe és csak szorítom, de nem mint egy õrült " csak" mint egy anya, aki hagyta elveszni a gyermekét. A gondolat, hogy nekem nem kellett volna megszületni már végképp beleivódott a szívembe. Kell sírni, ha már ezt kaptuk, kell szenvedni és igenis sajnálhatjuk magunkat joggal, hisz egyikünk sem errõl álmodott kislány korában, hisz árvább az az anya, aki gyermekét, mint az a gyermek, aki az anyját temeti. Hatalmas pofont kaptunk az élettõl és nem biztos, hogy fel tudunk állni. A mankó a gyermekeink /az élõ gyermekeink/, beléjük kell kapaszkodnunk, õk a jövõ a mi jövõnk. Hogy mi van nekünk még megírva, nem tudhatjuk, hogy hány évig kell gyötrõdnünk, de talán majd idõvel a gyermekünk gyermeke fog visszavezetni az életbe. Oda, ami már sose lesz olyan, mint elõtte. Nem is lehet, hisz Õ már nem élhet ebben a a családban úgy mint elõtte, csak a mi szívünk által. Most életünk része lett a halál, ahogy eddig soha, a gyermekeink által egy természetes állapot, minden virágban benne van, minden lángban benne van. . . . Õk ott vannak mindenhol és ott maradtak az otthonukban és legfõképpen a szívünkben. . . . mindig velünk vannak. . . õk már amíg élünk velünk maradnak.
Első gyertya meggyújtva: 2010. 07. 31. Gyújtotta: Dorottya
Tölts fel Te is képet a képgalériájába
Gyertyái (1111 db)
Oldala
