Eltelt pár év. . . . elég hosszú idő, hogy az ember fel tudja dolgozni az őt ért veszteséget. . . Az idő begyógyítja a sebet, de soha nem tudod magad túltenni rajta. . . Habár, az is igaz, hogy az idő múlásával már nem fáj annyira a hiánya. . . Nem azért, mert már nem szereted. . . vagy mert már nem gondolsz rá. . . hanem, mert talán átértékeled magadban a halál fogalmát. . . A mai napig sokat gondolok rá. . . . Már nem úgy, hogy vajon milyen lenne, ha élne? . . . . Hanem, mint angyalra. . . . Az Ő halála kellett ahhoz, hogy kezdjek hinni valamiben, ami nem e világi. . . Régebben vágytam rá, hogy szülessen újjá valamelyik gyermekemben, hogy újra velem lehessen. . . . Mára már tudom, hogy csak a teste hagyott itt. . . a lelke a szívemben él tovább. . . míg én élek és szeretettel gondolok rá. . .